Ady Endre versek

Karácsony Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén' a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma ugy kén', hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek - De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg... Kihült a szív, elszállt a…

     Ismerös érzés fog el, mikor olvasom ezt a verset…     Ha… Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hütlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letünt boldogságom sötét…

Öszi éjszakán A szél ha hüvös éjszakákon Lehüti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe én nekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztö fagyát. Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor... aztán…

Mi köt ide?...  Mi köt ide engem, Hol nem szeret senki? Ez idegen helyen Mit tudok szeretni? Ha elmegyek innen, Minek vágyom vissza? Lefekvö órámban, Felkelö órámban Mért fakadok sírva? Mért szebb itt a virág S illatosb, mint bárhol, Hangosabb az erdö Madárdalolástól? Dalos…

Egy csókodért Elmúlt a régi, tiszta vágy, Amellyel egykor környezélek, Epesztö, forró, balga láz Égetö lángja sorvaszt érted, Egy csókodért mindent od'adnék Egy csókodért nem kell az élet! Egy forró csók, egy ölelés... Lázas szivünk összedobogna... Aztán jöhet, mit…

 Vajon milyennek láttál? Nagy és detüs kópéságom Véletlen, napos mezében Jobb szerettél volna látni? Csupán egyszer látni engem: Gondolod, hogy mindent láttál S hitted-e, hogy szívig-láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi…

Még fájóbb könnyek Síró szerelmek gyötrö útja, Nem látom még mindig a véged, Pedig már nagyon maradoznak Boldog és tavaszos vidékek S az út is már egyre sötétebb. Valahol meg kellett vón' állnom Egy elhagyott, víg leány-arcnál, De nekem a könnyek kellettek, Mindig a…

 A hold megbocsájt Savanyun, csonkán, nagy mezök fölött, Talán tizedszer ílyképp, megrabolt, Balog utasként ballag át a Hold. Arcán vén kópék fáradt mosolya S alant szörnyedt, bús sóhajba veszö Kínjaival mered föl a mezö. Forradásos mezö, fukar, kopár, Rothasztó…

 Ember az embertelenségben Szívemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, erőm, Indulj föl megintlen a Földről. Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerön,…

A tüz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az elsö emberi bátorság Áldassék: a Tüz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban…

 Kató a misén Pompás, fehér Karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány, Szédülve, tántorogva, félve, Ahogy illik, elment maga is Éjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos pap S…

 Csak látni akarlak Vedd le ruhádról a büszke csatot, Bontsd ki a szépséged vidáman, Mint ó képeken meztelen angyalok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Várj hidegen, szabadon, hösként, Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Hunyt…

 A könnyek haszna Kisbíróm, a Kétség, vallatott: »Ember, mit akarsz és ki vagy?« »Sírok és a síróké vagyok.« »Van-e türni másokért eröd? Van-e nagy, igazi hited?« »Nincs, de meghajlok a hit elött.« »Milliók könnye nem…

 Nem elöször sírok Tél-támadás: öszi lugasban Légy zümmög, árván, messze-messze. Sajgó mezöt felhö ereszt be S dong az össze-vissza-szél. Vidoran, mert mindenki távol, Minden kétséget félredöntök, Poharammal nagyot köszöntök, Szent Tél, szent Jövö felé. Ebből a…

Elfogyni az ölelésben Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, víg halott. Elfogyni az…

Sem utódja, sem boldog öse.. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam…

 Híven sohase szerettem Csókjaimat szedtem, vettem, Híven sohase szerettem. Ha esküdtem s majd meghaltam: Legjobb asszonyom megcsaltam. Ha akartam, ha igértem, Gonosz voltam tervben, vérben. Ha öleltem, ha csókoltam, Borús komédiás voltam. Ha gondoltam a halálra, Csalfán…

 A fekete zongora Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. Ez a fekete zongora. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szívemnek…

 Sírni, sírni, sírni, sírni. Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledö koporsóra. Nem kérdezni, hogy kit temetnek, Csengettyüzni a gyász-menetnek. Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben.…

      Ez a vers is nagyon kifejezö. Sokszor érez így az ember..         Közel a temetö Egy ablaka lesz a szobámnak És arcomon ezer redö S száz lépésre a temetö. Kis temetö a falu alján, Olyan szelíd s mégis…

Nóta a halott szüzröl Athénben kikeletkor, Hajnal-órán, a réten (Ihaj, evoé, Tavasz) Halott szüzet találtak. Szép volt még, mintha élne, Kemény mellén virágok. (Ihaj, evoé, Tavasz) Igy kell szépen meghalni. Egy kószáló poéta Arra vetödött éppen (Ihaj, evoé, Tavasz) S…

 Meg akarlak tartani Örjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva…

 A másik kettö Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Piros kertek közt futott az utunk, Piros, bolond tüz lángolt sziveinkben, Egymás szemébe nézni nem tudunk, Itt sápadt…

   Ez a kedvenc versem. Kifejezö bizonyos pillanatokban. Szeretem.    Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren, Fájnak a csókok,…

Vad szirttetőn állunk Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk.