Üzenet egykori iskolámba Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,Most gyertek szabad mellű örömökS pusztuljatok bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgetegS helyére ült a döbbent némaság:Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás,Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az Élet és megélni szép,Ha hozzáedzik tüzes szív-kohókIfjú vitézlők lengeteg szivét. Ha élet zengi be az iskolát,Az élet is derűs iskola lesz.S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked,Hogy az eljött élet-csaták közöttVolt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt,Szeretni az embert és küzdeniS hűn állni meg Isten s ember előtt. Június van s nagyon magam vagyokS kisértenek élt éltem árnyaiS az elbocsátó iskola-padok. S én, vén diák, szívem fölemelemS így üdvözlöm a mindig újakat:Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ,Ha az ember az marad, ami volt:Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
2012.08.30. 18:08
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://adyversek172.blog.hu/api/trackback/id/tr724742327
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.